Long Live the Queen

by

A világ elég sokat változott azóta, hogy II. Erzsébet, a brit birodalom uralkodója trónra lépett fiatal, huszonöt éves (mint most én… tejóég), kétgyermekes anyukaként. Nem született trónörökösnek, uralkodása mégis új korszakot nyitott a brit monarchia történetében. A királynő valóságos jelképe lett a birodalomnak, páratlan tekintéllyel, tapintattal és eleganciával vezette át hazáját és a Nemzetközösséget az elmúlt hatvan év minden háborúján és zűrzavarán. Eleven humorérzékkel és mérhetetlen józansággal végzi kötelességét, bármit rójon is rá a munkája és a családja. És ki tudná elfelejteni, amikor James Bonddal ereszkedett le egy ejtőernyőn a londoni olimpia megnyitó ünnepségére (az akkor nyolcvanhat esztendős királynő Daniel Craig oldalán indult helikopterrel a Buckingham Palotából az arénába).  

Példátlan közfigyelem tárgya, de a csillogás és a szóbeszéd ködén át vajon mennyire alkothatunk pontos képet a világ leghíresebb uralkodójáról? Tovább olvasom… →

Top5 kedvenc könyv

by

Mit mondanak el rólunk a kedvenc könyveink? Tényleg alakítják az életünket? Ismeritek azt az érzést, amikor olvasás közben találkoztok egy gondolattal, elképzeléssel, látásmóddal, amiről addig azt hittétek, csak rátok jellemző? Látjátok leírva, és hirtelen mintha megfognák a kezeteket, és felajánlanák, hogy segítenek a további utatokon… Szerintem ilyenkor találunk rá a kedvenceinkre, de kíváncsi lennék, ti mit gondoltok! 🙂  Tovább olvasom… →

Edinburgh kisokos

by

Edinburgh a kedvenc városom. A szürke kőből épült, kísértet járta házaival, szűk lépcsősoraival, palatetőkkel, fekete ereszcsatornákkal, gyönyörű parkokkal, a szinte mindenhonnan látható várral, és a minden sarkon hallható dudaszóval. Tökéletes helyszín egy hétvégi kiruccanáshoz. Barátokkal, családdal, párban, vagy akár egyedül is. A skótok közvetlenek és kedvesek, nyugodtan kérhetsz segítséget, jó a közbiztonság (még sosem tapasztaltam kint utcai inzultálást… khm, ritkaság), a női jogok nagy támogatói, és annyi a külföldi diák és turista, hogy könnyen el fogsz vegyülni, és nem érzed magad magányosnak. (Azt nem is említve, hogy Harry Potter és Outlander rajongóknak igazi álom úti cél.)

Ha Skócia fővárosába készülsz, néhány dologra azonban fel kell készülnöd: esni fog az eső (sokszor, nagyon sokszor, de leginkább csak szitálás), nem fogod elsőre érteni a skót akcentust, az ízes raccsolást és furcsa szavakat (Aye!), a skótduda hangját pedig vagy egy életre megszereted, vagy hallani se akarod többet… 🙂 ebben az egyben viszont biztos vagyok: Edinburgh el fog varázsolni már első látásra!

Itt néhány ötletet szeretnék adni, mivel teheted még teljesebbé a városnézést. Tovább olvasom… →

Utazz Skóciába a kanapédról

by

Nem mindig engedhetjük meg magunknak az utazást, de ilyenkor segítségünkre lehetnek a távoli helyeken játszódó könyvek és filmek, hogy csillapítsák a bennünk élő vándorvágyat. Amikor én Skócia hangulatára vágyok, ezeket a történeteket veszem elő, hogy úgy érezzem Edinburgh kopott macskakövein sétálok, egy ódon kastély kandallójánál olvasgatok a pattogó tűz mellett, vagy egy világtól elzárt, távoli szigeten hallgatom a szél süvöltését és a sirályok énekét. (Pedig én a sirályokat nem is kedvelem, csak kellő távolságból…) 😛 Tovább olvasom… →

Skócia 2016 – 2.rész

by

Skóciába az év bármely időszakában érdemes ellátogatni. Fővárosa, Edinburgh látványosságai pár nap alatt, gyalog is bejárhatóak. Esőre mindig számítani kell, de akár hétágra is süthet a nap, sőt, a legvalószínűbb, hogy egy nap alatt megtapasztalod mindkettőt! Így jártunk idén mi is. 🙂 A helyiek nem sokat vesződnek esernyővel, és én is azt tanácsolom, hogy kapj fel egy kalapot, meg egy vízálló cipőt, és vágj neki a városnak! Tovább olvasom… →

Skócia 2016 – 1.rész

by

Skócia az én nagy szerelmem! Nem tudom, ezt hányszor, hány helyen jelentettem már ki… Mindig hiányzik és állandóan mennék vissza. Minden rejtett kis zugát szeretném felfedezni. Az idei utunknak nem volt különösebb apropója, mint az előző években a szülinapom, vagy Skócia függetlenedési szándéka, csak az ottani hangulatra vágytunk. Az eső áztatta hegyekre, a szürke kövekből épült házakra, palatetőkre, szűk, macskaköves utcácskákra. A színes forgatagra a Royal Mile-on és a skótduda hangjára. Mindössze öt napra mentünk, ebből kettő el is ment szinte csak az utazásra. A maradék háromból egyet Stirlingre szántunk és még kettő maradt Edinburgh-ra. Tudtok követni? 😛 Volt egy kis listám (mert mindig van…) azokról a helyekről, ahová ismét elmennék, és néhány újról, amit még jó lenne látni. Már hónapokkal az utunk előtt a Google Street View-val jártam az utcákat és tervezgettem, milyen lesz élőben. (Egy apokalipszis után a Google Street View lenne az egyik dolog, amit komolyan hiányolnék!)  Tovább olvasom… →