A Garda-tó (olaszul mennyivel szebb: Lago di Garda) évek óta szerepelt a bakancslistámon. Hegyek, várak, óvárosok, kristálytiszta víz és hamisítatlan olasz dolce vita. Nagyon boldog voltam, amikor idén megszavaztuk ezt az úti célt, és elkezdhettem megtervezni, mennyi látnivaló és program fér bele egy hétbe.
Tovább olvasom…
A legeslegelső poszt itt a blogon egy skóciai utunk élménybeszámolója volt, még 2016-ban. Azóta nem jutottam vissza. Ha akkor valaki azt mondja, ilyen hosszú időn keresztül nem fogom látni szeretett Skóciám, hát biztos nem hiszek neki. Előtte legalább kétévente visszalátogattunk, ha nem gyakrabban, de aztán először jött a házfelújítás, utána a vírushelyzet… mi meg maradtunk itthon. Pedig végig rettenetesen hiányzott! Most viszont végre meg tudtam mutatni annak az egyetlen személynek, aki miatt hajlandó voltam otthonról Sopronba költözni, hogy hova is húz engem a szívem folyton.
Tovább olvasom…
Tavaly ilyenkor éppen a Balaton körül kirándultunk. Csodaszép idő volt és több kedvenc helyünkön is megálltunk útközben, de az én fő célom a szigligeti vár volt. A Balaton és egy várrom, lehetne ennél bármi jobb? 😀 Mit meg nem adnék most ugyanezért az élményért… 🙂
Tovább olvasom…
Várakból nincs hiány Skóciában, annyi biztos… Ódon kastélyok, vadregényes hegyek között megbúvó középkori erődítmények, megannyi titkot rejtő romok. Vaskos kőfalak, titkos átjárók, szűk csigalépcsők, sötét faborítású könyvtárszobák, hatalmas kandallók, páncélok, faliszőnyegek… A szemet gyönyörködtető építészeti megoldásokon kívül mind jelentős történelmi eseményeknek voltak tanúi és elképesztő legendákról mesélhetnének.
Nem voltam teljesen magamnál amikor azt gondoltam, hogy a számtalan szebbnél szebb skót várból ki tudom választani az 5 kedvencemet…
Tudtátok, hogy az egyik magyar várromnak skót vonatkozása is van? Skóciai Szent Margithoz kötődik a története és nincs is messze tőlünk (Szekszárdtól). Az Óbányai-völgy bejáratánál, a Mecsek egyik magaslatán találhatók a Réka-vár romjai, ahol az angol királyok ősanyja született még a XI. században.
Nem sok maradt mára a várból, de a szerény romoknak ezeréves története van, amit érdemes megismerni, úgyhogy most jöjjön egy rövid történelemóra és egy kis erdei séta: Tovább olvasom…
Hirtelen jött lehetőség volt, hogy nyár végén szervezzünk egy gyors utat Krakkóig és vissza, de nagyon örültünk neki. Anyai ágon a felmenőink egy része a lengyel-szlovák határvidékről származott. A Magas-Tátra csipkézett ormai alatt elterülő városkákból, amiket leginkább Krúdy és Mikszáth történeteiből ismerünk, és ahol a régi várak szinte egymást érik. Amikor láttam, milyen úton fogunk haladni, el se akartam hinni mennyit érintünk majd mi is, miközben átvágunk Szlovákián: Korpona, Dobróváralja, Zólyom, Likava, Árva, Ólubló és Késmárk. Mindről olvastam már a nagymamám könyvespolcáról újra meg újra leemelt Száll a rege várról várra kötetben és néhány már évek óta a bakancslistámon szerepelt. Bár végül kivétel nélkül mindet csak kívülről láttuk – vagy elsuhantunk mellettük, vagy a várudvarig jutottunk – emlékezetes roadtrip marad, amit bármikor megismételnék. Szerintetek lehet genetikailag örökölni a hegyek szeretetét? Tovább olvasom…
Nektek van szülinapi hagyományotok? Mi egy ideje ezen a napon elszökünk a világ elől. Tavaly Bikalon a középkori élményparkban néztünk körül, előtte a kihalt Turai kastélyban, volt hogy áthajókáztunk Füredre és Tihanyba, a huszadik születésnapomon pedig egészen Edinburgh-ig mentünk. Ez egyben az ajándék is – tudom, klisé – de ezek az élmények és emlékek sokkal többet jelentenek bárminél. Tovább olvasom…
A várak iránti rajongásom kifejezéseként szeretnék egy sorozatot indítani, az első résznek pedig legújabb kedvencemet, Hollókő várát választottam. Tovább olvasom…