Hiába a ropogó falevelek, a gyönyörű színek, a kényelmes pulóverek, az alma, a fahéj és a sütőtök illata… Az ősz nálam Skóciáé és a boszorkányoké. Idén azért nagyon hiányzott hozzá az igazán borongós idő, az egyre csípősebb reggelek, az elázások az egész napos szitáló esőben… szép-szép ez a meleg ősz, de szinte észrevétlenül tűnt el, a nyárból a télbe léptünk egy pillanat alatt. De nézzük, hogy közben mi minden színesítette mégis az őszi hétköznapokat:
Várakból nincs hiány Skóciában, annyi biztos… Ódon kastélyok, vadregényes hegyek között megbúvó középkori erődítmények, megannyi titkot rejtő romok. Vaskos kőfalak, titkos átjárók, szűk csigalépcsők, sötét faborítású könyvtárszobák, hatalmas kandallók, páncélok, faliszőnyegek… A szemet gyönyörködtető építészeti megoldásokon kívül mind jelentős történelmi eseményeknek voltak tanúi és elképesztő legendákról mesélhetnének.
Nem voltam teljesen magamnál amikor azt gondoltam, hogy a számtalan szebbnél szebb skót várból ki tudom választani az 5 kedvencemet…
Az evés sosem volt központi kérdés nálam, mégis egy ilyen posztot írok éppen… mivel most van az első évfordulója, hogy nem eszem semmilyen húst. Tudom, vannak, akiknek ez egyáltalán nem nagy szám. Mások pedig lehet csak a szemüket forgatják, hogy na itt van megint egy, akit magával sodort az aktuális trend és átállt a vega oldalra. De azért reménykedek, hogy azok lesznek többségben, akik szintén gondolkodnak a húsfogyasztásuk csökkentésén – és már csak egy apró kis bátorításra van szükségük, ami meggyőzi őket, hogy érdemes belevágni.
Van egy szuper interjúsorozat Zizi blogján, amiben Y és Z generációs fiatalokat kérdez meg, miért döntöttek a vegán étrend mellett. Én még nem tartok itt, de ezeket a kérdéseket alapul véve szeretném bemutatni nektek az eddigi tapasztalataimat: