Tudtátok, hogy a januári teliholdat farkasholdnak is nevezik? Az év leghidegebb napjai amúgy is összekapcsolódnak valahogy a farkasok szimbolikájával. Az idei télre én is önkéntelenül egy róluk szóló könyvet választottam a várólistámról, ami aztán felelevenített bennem egy csomó emléket. Ezek a történetek következnek most, és egy kicsit még több is – kedvcsinálónak, vagy egyszerűen, hogy meglássuk a szépet ebben a néha kissé zord időszakban is.
Tovább olvasom…
A szokásos összefoglaló az elmúlt – kicsit borongós hangulatú – három hónap fénypontjairól:
Tovább olvasom…
Sokáig gondolkodtam, hogy megírjam-e a posztot, mert erről az évről eddig nagy egészében csupa fájdalmas emléket őrzök. De még a legnehezebb időszakokban is vannak pillanatok, amikbe lehet kapaszkodni, és ezt szeretném erősíteni.
Tovább olvasom…
Arra készültem, hogy télen magunk mögött hagytuk a legnehezebb időszakot, erre a tavasz még nagyobb próbatételeket hozott, tele tragédiákkal és kihívásokkal. De azért igyekeztem összegyűjteni a jó pillanatokat most is:
Tovább olvasom…
Ki tudja, mikor és hogyan utazhatunk legközelebb? Letelt egy teljes otthonülős év, és valahogy úgy érzem magam, mint anno Reichard Piroska a századelőn – csak álmodozok, álmodozok a külföldi utazásainkról… Most tavasszal leginkább Franciaországról.
Tovább olvasom…
Március 21. az Erdők Nemzetközi Napja, és ha már az előző évet a közeli erdők mentették meg, ahova bármikor elvonulhattunk, ez a legjobb időpont, hogy megemlékezzünk a jelentőségükről, és tegyünk valamit a védelmük érdekében.
Tovább olvasom…
A szokásos évszakzáró összegzés, mert még egy ilyen lehetetlen télen is voltak kikapcsolódást jelentő könyvek, filmek, sorozatok és hétköznapokat színesítő pillanatok, amiket érdemes megemlíteni:
Tovább olvasom…
Tavaly januárban elmaradt a célokról és tervekről szóló poszt, de visszatekintve, talán nem is baj, hogy nem konkrét és nagy elvárásokkal indultam neki annak az évnek. Így sem volt könnyű elfogadni a kialakult helyzeteket, de legalább letisztult egy-két dolog, mire szeretnék jobban koncentrálni a jövőben.
Tovább olvasom…
Nemsokára a végére érünk ennek az emlékezetes (vagy inkább emberpróbáló) évnek, ami telis-tele volt paradox érzésekkel. Egyre nehezebb a pozitív dolgokra koncentrálni, de azért még így is akadt bőven olyan pillanat most ősszel is, amiért hálás vagyok. (A természet például kárpótolt minket egy gyönyörű októberrel – nem is emlékszem, mikor voltak ilyen hosszan szép színesek a levelek.) Jöjjön a szokásos összefoglaló az elmúlt három hónapról:
Tovább olvasom…
Az ősz kezdetével az egyik dolog, amit a legjobban várok, az a kirándulós idő. Aranyló napsütéses délutánok, amikor a levelek között játszik a fény, de már kellemesen hűvös szellő frissíti a levegőt, sőt talán egy kicsit csípős is lesz mire hazaindulunk a hosszúra nyúlt árnyékokat követve. Szerintem ilyenkor a legjobb az erdőben kóborolni – akár a sokszor koptatott, akár a rég feledésbe merült – ösvényeken. Tavaly ősszel is minden hétre jutott egy kilátó vagy forrás, de még így is maradt számtalan felfedezésre váró eldugott hely a közeli rengetegekben, a kedvenceinket pedig újra és újra meglátogatjuk.
Tovább olvasom…