Sokáig gondolkodtam, hogy megírjam-e a posztot, mert erről az évről eddig nagy egészében csupa fájdalmas emléket őrzök. De még a legnehezebb időszakokban is vannak pillanatok, amikbe lehet kapaszkodni, és ezt szeretném erősíteni.
Tovább olvasom…
Arra készültem, hogy télen magunk mögött hagytuk a legnehezebb időszakot, erre a tavasz még nagyobb próbatételeket hozott, tele tragédiákkal és kihívásokkal. De azért igyekeztem összegyűjteni a jó pillanatokat most is:
Tovább olvasom…
A szokásos évszakzáró összegzés, mert még egy ilyen lehetetlen télen is voltak kikapcsolódást jelentő könyvek, filmek, sorozatok és hétköznapokat színesítő pillanatok, amiket érdemes megemlíteni:
Tovább olvasom…
Nemsokára a végére érünk ennek az emlékezetes (vagy inkább emberpróbáló) évnek, ami telis-tele volt paradox érzésekkel. Egyre nehezebb a pozitív dolgokra koncentrálni, de azért még így is akadt bőven olyan pillanat most ősszel is, amiért hálás vagyok. (A természet például kárpótolt minket egy gyönyörű októberrel – nem is emlékszem, mikor voltak ilyen hosszan szép színesek a levelek.) Jöjjön a szokásos összefoglaló az elmúlt három hónapról:
Tovább olvasom…
A nyarak nekem mindig emlékezetesek. Bár a hőség nem éppen a szívem csücske, mégis ilyenkor tervezgetek és várok a legtöbb mindent. Most se volt ez másképp – hiába ez az idei furcsa helyzet -, boldogabb nem is lehetnék, mert minden, amire igazán vágytam, minden, ami a nyári papucslistámon szerepelt, meg is valósult!
Tovább olvasom…
Ez egy emlékezetes tavasz marad szerintem mindenkinek, még ha nem is a jó dolgok miatt. De azért így is akadtak könyvek, filmek, sorozatok és pillanatok, amiket szeretnék megemlíteni:
Tovább olvasom…
A szokásos évszakzáró összegzés a legjobb filmekről, sorozatokról, könyvekről és a hétköznapokat színesítő legemlékezetesebb pillanatokról:
Tovább olvasom…
Az ősz, amikor két hónapig még nyár volt. Az ősz, amikor egyetlen poszt sem született (de nem csak ide, még instára se….) Az ősz, amit mégis hihetetlenül élveztem. Jöjjön egy kis memo, miről is szólt:
Tovább olvasom…
Sosem volt még ilyen nyaram! Július 17-én reggel felültem a Veszprémbe tartó buszra, hogy csatlakozzak a barátnőimhez az Utczazene Feszten, és onnantól nem volt megállás egészen mostanáig.
Tovább olvasom…
Úgy tűnik, valahogy mindig a tavasz a legmozgalmasabb évszak programok terén, még akkor is, ha a munkából ki se látszunk. A hétvégi forgatások, a megtett kilométerek, a még mindig húzódó házfelújítás és az elmaradhatatlan bulik mellett új projektek is jöttek… de azért maradt idő filmekre, könyvekre, és egy kis kikapcsolódásra is: