Hiába a ropogó falevelek, a gyönyörű színek, a kényelmes pulóverek, az alma, a fahéj és a sütőtök illata… Az ősz nálam Skóciáé és a boszorkányoké. Idén azért nagyon hiányzott hozzá az igazán borongós idő, az egyre csípősebb reggelek, az elázások az egész napos szitáló esőben… szép-szép ez a meleg ősz, de szinte észrevétlenül tűnt el, a nyárból a télbe léptünk egy pillanat alatt. De nézzük, hogy közben mi minden színesítette mégis az őszi hétköznapokat:
Ezt a nyarat sose felejtem el! 😀 Végig dolgoztam, kávén és barackon éltem, lebarnultam, nem aludtam, lelkesedtem, alig olvastam, sorozatotokat pedig szinte nem is láttam… Felfordult az egész világom, de ennél jobban nem is élvezhettem volna, mindjárt mesélem miért:
A márciusi havazásoktól szinte pillanatokon belül eljutottunk az áprilisi hihetetlen hőhullámig, aztán egyszerre eltelt a május is. Mikor? Hogyan? Egy kicsit lassítsunk, légyszi! 😀 Annyi elfoglaltság jutott a tavaszi hónapokra, hogy fel se tűnt és már el is múltak. Jóformán semmi időm nem maradt kikapcsolódásra… de ez nem egy panaszposzt. Koncentráljunk inkább a jó dolgokra. A virágba borult fákat most is akkora lelkesedéssel fotóztam, mint eddig minden évben, a fagyizások pedig a legtökéletesebb pillanatok közé tartoztak. (Ki rajong még a fahéjas szilváért és a gyömbéres eperért idén?) Bármennyire is kevés időm volt, azért az olvasás és az esti sorozatrész nélkül sem lennék meg, úgyhogy most jöjjenek – szokás szerint – a tavasz kedvenc könyvei, filmjei, programjai: Tovább olvasom…
Mintha az ünnepekre készülődős december és az új tervekkel teli január-február nem is ugyanahhoz az évszakhoz tartozna! 🙂 Ki emlékszik már a karácsonyra? Olyan gyorsan eltelt. Szilveszter óta pedig már csak előre tekintünk és az újévi ötletek foglalják le a gondolatainkat… min változtassunk, hová utazzunk, mivel foglalkozzunk és közben egyre jobban várjuk a tavaszt. Én azért hálás vagyok a Télnek a csípős hidegért, a puha hótakaróért, a letehetetlen könyvekért, az izgalmas sorozatokért és a felejthetetlen élményekért:
Nektek melyik a kedvenc országotok? Nekem Skócia ❤ És hogy miért éppen ez a titokzatos, északi vidék a szívem csücske? Mi mindent szeretek ebben az országban – azon a megmagyarázhatatlan szikrán kívül – a mesésen zord tájaival, eső áztatta zöld rétjeivel és sejtelmes legendáival? Most elmesélem…
YouTube-on, HeyJulie videójában találkoztam először ezekkel a kérdésekkel és bár date nélkül, de szívesen megosztanám veletek a válaszaimat. Tovább olvasom…
Az ősz egyértelműen a kedvenc évszakom – esővel, széllel, hulló falevelekkel, friss hideg levegővel, forró italokkal, bekuckózós olvasással… egyszóval az összes klisével! 🙂 De ami legjobb volt ebben az őszben, hogy végre (a hosszú nyári várakozás után) beindultak a kőművesmunkák a házunknál és amint vállalható állapotba kerül, már készülhettek is az ilyenvolt-ilyenlett posztokra… addig azonban jöjjenek az évszak kedvenc könyvei, sorozatai, programjai. Tovább olvasom…
A borongós, esős, ködös időnél nem is kell jobb kifogás, hogy este kényelembe helyezzük magunkat, elbújjunk a világ elől meleg takarók és puha párnák halmai között a laptopunk előtt egy bögre forró tea társaságában, és elmerüljünk egy új sorozatban, ami képes elfeledtetni velünk a külvilágot. A brit időjáráshoz pedig a britek semmihez sem fogható humora és gyönyörűen fényképezett sorozatai dukálnak! Itt jönnek az én kedvenceim (a mindenki által ismert Downton Abbey-n kívül 🙂 ), hátha tudok vele egy-két új tippet adni, vagy feleleveníteni egy régi, már elfeledett kedvenceteket…
Halloweenkor mindig akad néhány kislány, akik nem hercegnők és királylányok szeretnének lenni, hanem boszorkányok! Feketébe bújnak és felteszik a széles karimájú, csúcsos kalapot. Ezek a lányok legbelül tudják, hogy a boszorkák olyan erős és független nők, akik ki tudnak állni magukért, nincs szükségük megmentőkre vagy védelmező királyfiakra – és igen, én is közéjük tartoztam. Mindaz, amit képviselnek, már kislányként elvarázsolt…
A boszorkányok azokat a nőket jelképezik, akik a történelem során mertek saját kedvük szerint cselekedni, vagyonuk volt, vagy ellenségeik, olyan nőket, akik szeretőt tartottak, vagy ismerték a szülés titkait. Szabadszellemű, bátor nők, akiknek azért kellett szenvedniük, mert nem illeszkedtek a hagyományos elvárások közé. Tudásukat és függetlenségüket pedig egyszerre félték és tisztelték.
Felkészültetek egy szörnyen szentimentális posztra? Akkor rajta… itt következik a történetem az Átkozott boszorkákkal:
