Emlékeztek még, amikor először meséltem, hogy veszek egy régi házikót a dombok között, és szeretném vendégházzá varázsolni? Másfél év eltelt azóta, és bár még mindig nincs teljesen kész, de végre megmutattam a barátnőimnek és most nektek is szeretnék adni egy aprócska bepillantást a múlt szombaton tartott házavatónkba.
Szekszárd – Babits, Garay, és az én szülővárosom… na jó, ez a sor így egy kicsit erős. 😀 Kezdjük újra: borváros – a Kadarka és a Bikavér városa, ahol szurdikok, szőlők, tanyák, pincék és dombok váltják egymást. „Élhető, kulturált, délelőtt mozgalmas, délután mediterrán módon csendes” hely, ahová elsősorban tényleg mindenki a borok miatt érkezik (és leginkább a Szüreti Fesztivál időszakában), de ha kíváncsi lennél mit tud még mutatni ezen kívül kis városunk, akkor csatlakozz hozzám és tegyél egy sétát Szekszárd belvárosában.
Ezt a nyarat sose felejtem el! 😀 Végig dolgoztam, kávén és barackon éltem, lebarnultam, nem aludtam, lelkesedtem, alig olvastam, sorozatotokat pedig szinte nem is láttam… Felfordult az egész világom, de ennél jobban nem is élvezhettem volna, mindjárt mesélem miért:
A nyári hőséghez mi illene jobban, mint néhány pohár jól behűtött limonádé és a híres amerikai Dél vendégszeretete? Bódító magnóliaillattal, egymásnak kezet nyújtó vén tölgyfasorok ágain lengedező spanyolmohával és azzal az egyedi hangsúllyal, ahogy az ottaniak hosszan elnyújtják a szavaikat, mintha forró karamellát mernének. Az émelyítően édes ízek, a bájos kisvárosok és a büszkén magasodó, hatalmas régi házak pompája mellett azonban valami egészen másról is mesélnek a történeteik: a rabszolgatartás rémtetteiről, meg persze bátor és független nőkről. Most jöjjön az én öt kedvencem, amit bátran ajánlok a kánikulában vízparti olvasmánynak, kevésbé ráérőknek pedig a filmfeldolgozásukat – csillagfényes nyári estékre.
Tudtátok, hogy az egyik magyar várromnak skót vonatkozása is van? Skóciai Szent Margithoz kötődik a története és nincs is messze tőlünk (Szekszárdtól). Az Óbányai-völgy bejáratánál, a Mecsek egyik magaslatán találhatók a Réka-vár romjai, ahol az angol királyok ősanyja született még a XI. században.
Nem sok maradt mára a várból, de a szerény romoknak ezeréves története van, amit érdemes megismerni, úgyhogy most jöjjön egy rövid történelemóra és egy kis erdei séta: Tovább olvasom…
A márciusi havazásoktól szinte pillanatokon belül eljutottunk az áprilisi hihetetlen hőhullámig, aztán egyszerre eltelt a május is. Mikor? Hogyan? Egy kicsit lassítsunk, légyszi! 😀 Annyi elfoglaltság jutott a tavaszi hónapokra, hogy fel se tűnt és már el is múltak. Jóformán semmi időm nem maradt kikapcsolódásra… de ez nem egy panaszposzt. Koncentráljunk inkább a jó dolgokra. A virágba borult fákat most is akkora lelkesedéssel fotóztam, mint eddig minden évben, a fagyizások pedig a legtökéletesebb pillanatok közé tartoztak. (Ki rajong még a fahéjas szilváért és a gyömbéres eperért idén?) Bármennyire is kevés időm volt, azért az olvasás és az esti sorozatrész nélkül sem lennék meg, úgyhogy most jöjjenek – szokás szerint – a tavasz kedvenc könyvei, filmjei, programjai: Tovább olvasom…
Május első vasárnapja az a nap, mikor még a szokásosnál is jobban szeretném éreztetni Anyával, hogy mennyit jelent a nekem, hogy milyen hálás vagyok mindazért, amit értem tesz, és persze azért, hogy feltétel nélkül szeret. A mi anya-lánya kapcsolatunknál erősebb, csodálatosabb dolog számomra talán nincs is a világon. Szeretném most megosztani veletek, milyen közös programot szoktunk szervezni, hátha ez a néhány ötlet inspiráció lehet számotokra is, milyen lenne egy tökéletes nap.
Április. Könyvfesztivál. Nyitónap. A mi hagyományunk. ♥ Csütörtök délután, amikor még mindenki friss, várakozással teli, és nincs akkora tömeg. Jól lehet a standok között bóklászni, megcsodálni a szép új kiadásokat, ajándéktárgyakat, ötletes berendezéseket. (Meg persze elcsábulni a rég vágyott – vagy éppen csak megpillantott – könyvekre.) Zsákmányszerző élménybeszámoló következik.
Tavasszal mindig kegyetlenül elkap az utazhatnék. Tervezgetek, naponta csekkolom a bakancslistám, lehetséges szállásokat keresek és összeáll bennem a kép, hogy hová kéne idén utazni és mi mindent lehetne közben megnézni… de még mindig építkezünk, úgyhogy marad csak az álmodozás! 😀 Az utazásnak várnia kell, de ha lenne rá lehetőségem, persze Nagy-Britannia kőkerítésekkel szabdalt zöld vidékét venném ismét célba. A változatosság kedvéért most mégsem Skóciáról írok, hanem – a Prológus blog körkérdéseit kölcsönvéve – Angliáról:
A régi időkre emlékeztető romantikus betűket és a hagyományos eszközökkel készített gyönyörű írások művészetét, a kalligráfiát már régóta csodálom. Anya tanulta ezt a technikát anno, én pedig mindig nagy lelkesedéssel próbáltam utánozni szép kézírását, amivel meghívókat, okleveleket, emléklapokat készített. Mostanában egyre nagyobb az érdeklődés ismét ez a klasszikus írásmód iránt, amibe olyan könnyű beleszeretni… mi sem vagyunk kivételek, nemrég részt vettünk egy workshopon, és milyen jó módja volt ez a tudományunk felelevenítésének! 🙂
Tovább olvasom…