Az ősz egyértelműen a kedvenc évszakom – esővel, széllel, hulló falevelekkel, friss hideg levegővel, forró italokkal, bekuckózós olvasással… egyszóval az összes klisével! 🙂 De ami legjobb volt ebben az őszben, hogy végre (a hosszú nyári várakozás után) beindultak a kőművesmunkák a házunknál és amint vállalható állapotba kerül, már készülhettek is az ilyenvolt-ilyenlett posztokra… addig azonban jöjjenek az évszak kedvenc könyvei, sorozatai, programjai. Tovább olvasom…
A borongós, esős, ködös időnél nem is kell jobb kifogás, hogy este kényelembe helyezzük magunkat, elbújjunk a világ elől meleg takarók és puha párnák halmai között a laptopunk előtt egy bögre forró tea társaságában, és elmerüljünk egy új sorozatban, ami képes elfeledtetni velünk a külvilágot. A brit időjáráshoz pedig a britek semmihez sem fogható humora és gyönyörűen fényképezett sorozatai dukálnak! Itt jönnek az én kedvenceim (a mindenki által ismert Downton Abbey-n kívül 🙂 ), hátha tudok vele egy-két új tippet adni, vagy feleleveníteni egy régi, már elfeledett kedvenceteket…
Halloweenkor mindig akad néhány kislány, akik nem hercegnők és királylányok szeretnének lenni, hanem boszorkányok! Feketébe bújnak és felteszik a széles karimájú, csúcsos kalapot. Ezek a lányok legbelül tudják, hogy a boszorkák olyan erős és független nők, akik ki tudnak állni magukért, nincs szükségük megmentőkre vagy védelmező királyfiakra – és igen, én is közéjük tartoztam. Mindaz, amit képviselnek, már kislányként elvarázsolt…
A boszorkányok azokat a nőket jelképezik, akik a történelem során mertek saját kedvük szerint cselekedni, vagyonuk volt, vagy ellenségeik, olyan nőket, akik szeretőt tartottak, vagy ismerték a szülés titkait. Szabadszellemű, bátor nők, akiknek azért kellett szenvedniük, mert nem illeszkedtek a hagyományos elvárások közé. Tudásukat és függetlenségüket pedig egyszerre félték és tisztelték.
Felkészültetek egy szörnyen szentimentális posztra? Akkor rajta… itt következik a történetem az Átkozott boszorkákkal:
Idén szeptemberben az Outlander-rajongásom teljesen átvette felettem az irányítást. Az Őszi dobszó olvasása és a 3. évad első részei mellett úgy éreztem, itt az idő megrendelni három rég vágyott, a sorozathoz kapcsolódó könyvet. Nagyon elégedett vagyok velük, ezért szeretném megosztani veletek. 🙂 Tovább olvasom…
Amint ősszel megérkezik a hűvös, esős és borongós idő, már mennék is Skóciába. Idén nincs lehetőségem felföldi útra, de éppen most olvasom az Outlander 4. kötetét, az Őszi dobszót. Szeptember 10-én pedig elkezdődött a sorozat 3. évada is, így azért van, ami kárpótol egy kis Skócia-hangulattal… Ehhez a történethez szeretném meghozni a kedveteket! Tovább olvasom…
Túléltük a kánikulát! Vagy még ne kiabáljam el? 🙂 Nem vagyok a hőség rajongója, és idén a szabadságom nem is a pihenésről szólt, de minden egyes gombóc fagyit kiérdemeltem és a nyár rengeteg új élményt tartogatott. Ezekből válogattam össze néhányat. Tovább olvasom…
Hogy telt el ilyen gyorsan a tavasz? (Mintha csak most kezdtek volna virágozni a fák és még messze nem készítettem róluk elég képet…) Közben a házfelújításunk bár nem gőzerővel, de beindult. Rengeteget bontottunk, a vízvezetékek teljesen le lettek cserélve, és a tetőfedők is végeztek már a részükkel. Most a kőművesekre várunk. És folyamatosan aggódunk persze valamin. A hétvégéken szerencsére jutott időnk különböző programokra és kirándulásokra is, a hétköznap esték nem lettek volna az igaziak sorozatnézés nélkül, és a kezem ügyében mindig volt egy-két könyv is.
Ebben a posztban összegyűjtöttem, mi tetszett a legjobban az elmúlt három hónapban. Tovább olvasom…
Az idei olvasmányaim közül rátaláltam az első kedvencemre. Tavaly nyáron, a Big Magic-ben figyeltem fel erre a könyvre. Érdekes volt, ahogy Liz végigvezette, hogyan született meg benne A lélek botanikája ötlete, onnantól kezdve, hogy először csak utána akart nézni, honnan származnak a kertjébe ültetett virágok. Túl sokat nem vártam a történettől, csak egy kis ihletet és ráhangolódást a kertészkedéshez. Aztán ennél mennyivel többet kaptam! Tovább olvasom…
Mit mondanak el rólunk a kedvenc könyveink? Tényleg alakítják az életünket? Ismeritek azt az érzést, amikor olvasás közben találkoztok egy gondolattal, elképzeléssel, látásmóddal, amiről addig azt hittétek, csak rátok jellemző? Látjátok leírva, és hirtelen mintha megfognák a kezeteket, és felajánlanák, hogy segítenek a további utatokon… Szerintem ilyenkor találunk rá a kedvenceinkre, de kíváncsi lennék, ti mit gondoltok! 🙂 Tovább olvasom…
