
Az ősz, amikor két hónapig még nyár volt. Az ősz, amikor egyetlen poszt sem született (de nem csak ide, még instára se….) Az ősz, amit mégis hihetetlenül élveztem. Jöjjön egy kis memo, miről is szólt:
Tovább olvasom…Az ősz, amikor két hónapig még nyár volt. Az ősz, amikor egyetlen poszt sem született (de nem csak ide, még instára se….) Az ősz, amit mégis hihetetlenül élveztem. Jöjjön egy kis memo, miről is szólt:
Tovább olvasom…Sosem volt még ilyen nyaram! Július 17-én reggel felültem a Veszprémbe tartó buszra, hogy csatlakozzak a barátnőimhez az Utczazene Feszten, és onnantól nem volt megállás egészen mostanáig.
Tovább olvasom…Két éve vettünk egy régi vidéki gangos házat egy dombok között megbúvó rendezett kis faluban, és belekezdtünk a felújításába – olyan Lorelai és Rory módon a saját Szitakötő Szállónk kialakításába. Most végre – sok-sok halasztás és nehézség után – elkészültünk és nyit a Hétszilvafás Vendégház és Rendezvényhelyszín Szálkán.
Úgy tűnik, valahogy mindig a tavasz a legmozgalmasabb évszak programok terén, még akkor is, ha a munkából ki se látszunk. A hétvégi forgatások, a megtett kilométerek, a még mindig húzódó házfelújítás és az elmaradhatatlan bulik mellett új projektek is jöttek… de azért maradt idő filmekre, könyvekre, és egy kis kikapcsolódásra is:
Jöjjön, aminek jönnie kell: a szokásos tél végi összegzés a legjobb filmekről, sorozatokról, könyvekről és a hétköznapokat színesítő pillanatokról.
Rég nem kezdtem a januárt ilyen mély ponton, mint idén. Új kezdet, üres határidőnapló, tiszta lapok, amik csak arra várnak, hogy megtöltsük tennivalókkal – ennek pozitívnak kellene lennie, nem? Néztem mások 2019-es terveit és rá kellett jönnöm, hogy fogalmam sincs én mit írhatnék fel – bármit, ami jóleső várakozással töltene el… Évek óta egyetlen fontosabb cél érdekében annyi mindenről lemondtam és alárendeltem sok-sok elképzelésemet. De ez nem mehet már tovább, mert így nem marad semmi a lelkesedésemből. Kellett hozzá pár hét, de végre megvagyok. Most nem feladatok és célkitűzések fognak szerepelni a listámon, amit el szeretnék érni, csak kikapcsolódások, amik motiválnak egyik hétről a másikra. Kezd körvonalazódni, mivel dobhatnám fel az idei évet, és talán adhatok néhány ötletet nektek is, ha éppen hasonló cipőben jártok.
Hiába a ropogó falevelek, a gyönyörű színek, a kényelmes pulóverek, az alma, a fahéj és a sütőtök illata… Az ősz nálam Skóciáé és a boszorkányoké. Idén azért nagyon hiányzott hozzá az igazán borongós idő, az egyre csípősebb reggelek, az elázások az egész napos szitáló esőben… szép-szép ez a meleg ősz, de szinte észrevétlenül tűnt el, a nyárból a télbe léptünk egy pillanat alatt. De nézzük, hogy közben mi minden színesítette mégis az őszi hétköznapokat:
Az evés sosem volt központi kérdés nálam, mégis egy ilyen posztot írok éppen… mivel most van az első évfordulója, hogy nem eszem semmilyen húst. Tudom, vannak, akiknek ez egyáltalán nem nagy szám. Mások pedig lehet csak a szemüket forgatják, hogy na itt van megint egy, akit magával sodort az aktuális trend és átállt a vega oldalra. De azért reménykedek, hogy azok lesznek többségben, akik szintén gondolkodnak a húsfogyasztásuk csökkentésén – és már csak egy apró kis bátorításra van szükségük, ami meggyőzi őket, hogy érdemes belevágni.
Van egy szuper interjúsorozat Zizi blogján, amiben Y és Z generációs fiatalokat kérdez meg, miért döntöttek a vegán étrend mellett. Én még nem tartok itt, de ezeket a kérdéseket alapul véve szeretném bemutatni nektek az eddigi tapasztalataimat:
Mit tanultam? Hol dolgozok? Mivel foglalkozok? Ezek a kérdések mostanában újra meg újra felmerültek, és arra gondoltam, itt az ideje egy kis life update beszámolónak… főleg, hogy jó nagy változásokról szól – öt év után eljöttem az első munkahelyemről. De kezdjük a legelején:
Ezt a nyarat sose felejtem el! 😀 Végig dolgoztam, kávén és barackon éltem, lebarnultam, nem aludtam, lelkesedtem, alig olvastam, sorozatotokat pedig szinte nem is láttam… Felfordult az egész világom, de ennél jobban nem is élvezhettem volna, mindjárt mesélem miért: