Az ősz egyértelműen a kedvenc évszakom – esővel, széllel, hulló falevelekkel, friss hideg levegővel, forró italokkal, bekuckózós olvasással… egyszóval az összes klisével! 🙂 De ami legjobb volt ebben az őszben, hogy végre (a hosszú nyári várakozás után) beindultak a kőművesmunkák a házunknál és amint vállalható állapotba kerül, már készülhettek is az ilyenvolt-ilyenlett posztokra… addig azonban jöjjenek az évszak kedvenc könyvei, sorozatai, programjai. Tovább olvasom…
Halloweenkor mindig akad néhány kislány, akik nem hercegnők és királylányok szeretnének lenni, hanem boszorkányok! Feketébe bújnak és felteszik a széles karimájú, csúcsos kalapot. Ezek a lányok legbelül tudják, hogy a boszorkák olyan erős és független nők, akik ki tudnak állni magukért, nincs szükségük megmentőkre vagy védelmező királyfiakra – és igen, én is közéjük tartoztam. Mindaz, amit képviselnek, már kislányként elvarázsolt…
A boszorkányok azokat a nőket jelképezik, akik a történelem során mertek saját kedvük szerint cselekedni, vagyonuk volt, vagy ellenségeik, olyan nőket, akik szeretőt tartottak, vagy ismerték a szülés titkait. Szabadszellemű, bátor nők, akiknek azért kellett szenvedniük, mert nem illeszkedtek a hagyományos elvárások közé. Tudásukat és függetlenségüket pedig egyszerre félték és tisztelték.
Felkészültetek egy szörnyen szentimentális posztra? Akkor rajta… itt következik a történetem az Átkozott boszorkákkal:
Idén szeptemberben az Outlander-rajongásom teljesen átvette felettem az irányítást. Az Őszi dobszó olvasása és a 3. évad első részei mellett úgy éreztem, itt az idő megrendelni három rég vágyott, a sorozathoz kapcsolódó könyvet. Nagyon elégedett vagyok velük, ezért szeretném megosztani veletek. 🙂 Tovább olvasom…
Amint ősszel megérkezik a hűvös, esős és borongós idő, már mennék is Skóciába. Idén nincs lehetőségem felföldi útra, de éppen most olvasom az Outlander 4. kötetét, az Őszi dobszót. Szeptember 10-én pedig elkezdődött a sorozat 3. évada is, így azért van, ami kárpótol egy kis Skócia-hangulattal… Ehhez a történethez szeretném meghozni a kedveteket! Tovább olvasom…
Túléltük a kánikulát! Vagy még ne kiabáljam el? 🙂 Nem vagyok a hőség rajongója, és idén a szabadságom nem is a pihenésről szólt, de minden egyes gombóc fagyit kiérdemeltem és a nyár rengeteg új élményt tartogatott. Ezekből válogattam össze néhányat. Tovább olvasom…
Nem szoktam Tag-eket kitölteni, de BubuMaczkó kérdései kivételesen tetszettek. A napokban olvastam Dóri és Pupilla válaszait, közben pedig rájöttem, hogy szívesen megosztanám a sajátjaimat is és kíváncsi lennék még többre! Tovább olvasom…
Bár nálam szinte nem múlik el úgy nap, hogy legalább néhány sort ne olvasnék, de tudom, hogy sokan vannak, akik csak a nyaraláson tudnak annyira lelazítani és időt találni arra, hogy belemélyedjenek egy könyvbe és elmeneküljenek egy kicsit a hétköznapok elől. A Balaton partján, egy medence mellett a napernyő alatt vagy a hűs tengeri szellőben, akár egy könnyed szórakozást ígérő, akár egy kicsit tartalmasabb irodalommal. A könyvtárban is az ajánlást élvezem legjobban, így most következzen a Top5 könyv, amit ilyenkor az olvasók kezébe szoktam adni.
Örömtüzek és lampionok, táncoló tündérfények, ciripeléssel telt éjszakai hőség, bódító virágillat, zene és tánc, a gátlások elvesztése… nekem ezt jelenti Szent Iván-éj, az év legrövidebb éjszakája. A régiek hiedelme szerint ilyenkor szinte bármi megtörténhet és a kívánságok teljesülhetnek. A máglya körül elfogyasztott cseresznye a gyermekáldást segíti elő, a tűzbe hulló üröm és kakukkfű betegségűző, a termőföld körül körbehordozott fáklya pedig a termés bőségét növeli. A világok közti kapuk tárva-nyitva vannak, tündérek, koboldok, szellemek bóklásznak az emberek közt. Én pedig összegyűjtöttem néhány történetet, ami ezt a hangulatot szerintem legjobban visszaadja. Tovább olvasom…
Hogy telt el ilyen gyorsan a tavasz? (Mintha csak most kezdtek volna virágozni a fák és még messze nem készítettem róluk elég képet…) Közben a házfelújításunk bár nem gőzerővel, de beindult. Rengeteget bontottunk, a vízvezetékek teljesen le lettek cserélve, és a tetőfedők is végeztek már a részükkel. Most a kőművesekre várunk. És folyamatosan aggódunk persze valamin. A hétvégéken szerencsére jutott időnk különböző programokra és kirándulásokra is, a hétköznap esték nem lettek volna az igaziak sorozatnézés nélkül, és a kezem ügyében mindig volt egy-két könyv is.
Ebben a posztban összegyűjtöttem, mi tetszett a legjobban az elmúlt három hónapban. Tovább olvasom…
Hóban, fagyban, esőben, de a könyvfesztivál nyitónapján részt kellett vennem! Szerencsére anya mindig szívesen velem tart, jó pár éve hagyomány nálunk. Csütörtökön még egészen más a hangulat, nincs tömeg, a kiállítók még nem fáradtak el, és a levegőben érezni lehet az újdonság varázsát.
Az előadásokat és a dedikálásokat nem nekem találták ki, de a standok között szeretek nézelődni, érdekességeket felfedezni és összemosolyogni a többi korán érkezővel. Aztán amikor már mindent körbejártunk háromszor, a végén még az erkélyről figyeljük a színeket, fényeket, hangokat és megbeszéljük mi mindent láttunk. Ezt a részt szeretem benne talán a legjobban! 🙂
