Amint ősszel megérkezik a hűvös, esős és borongós idő, már mennék is Skóciába. Idén nincs lehetőségem felföldi útra, de éppen most olvasom az Outlander 4. kötetét, az Őszi dobszót. Szeptember 10-én pedig elkezdődött a sorozat 3. évada is, így azért van, ami kárpótol egy kis Skócia-hangulattal… Ehhez a történethez szeretném meghozni a kedveteket! Tovább olvasom…
Túléltük a kánikulát! Vagy még ne kiabáljam el? 🙂 Nem vagyok a hőség rajongója, és idén a szabadságom nem is a pihenésről szólt, de minden egyes gombóc fagyit kiérdemeltem és a nyár rengeteg új élményt tartogatott. Ezekből válogattam össze néhányat. Tovább olvasom…
Nem szoktam Tag-eket kitölteni, de BubuMaczkó kérdései kivételesen tetszettek. A napokban olvastam Dóri és Pupilla válaszait, közben pedig rájöttem, hogy szívesen megosztanám a sajátjaimat is és kíváncsi lennék még többre! Tovább olvasom…
Bár nálam szinte nem múlik el úgy nap, hogy legalább néhány sort ne olvasnék, de tudom, hogy sokan vannak, akik csak a nyaraláson tudnak annyira lelazítani és időt találni arra, hogy belemélyedjenek egy könyvbe és elmeneküljenek egy kicsit a hétköznapok elől. A Balaton partján, egy medence mellett a napernyő alatt vagy a hűs tengeri szellőben, akár egy könnyed szórakozást ígérő, akár egy kicsit tartalmasabb irodalommal. A könyvtárban is az ajánlást élvezem legjobban, így most következzen a Top5 könyv, amit ilyenkor az olvasók kezébe szoktam adni.
Örömtüzek és lampionok, táncoló tündérfények, ciripeléssel telt éjszakai hőség, bódító virágillat, zene és tánc, a gátlások elvesztése… nekem ezt jelenti Szent Iván-éj, az év legrövidebb éjszakája. A régiek hiedelme szerint ilyenkor szinte bármi megtörténhet és a kívánságok teljesülhetnek. A máglya körül elfogyasztott cseresznye a gyermekáldást segíti elő, a tűzbe hulló üröm és kakukkfű betegségűző, a termőföld körül körbehordozott fáklya pedig a termés bőségét növeli. A világok közti kapuk tárva-nyitva vannak, tündérek, koboldok, szellemek bóklásznak az emberek közt. Én pedig összegyűjtöttem néhány történetet, ami ezt a hangulatot szerintem legjobban visszaadja. Tovább olvasom…
Hogy telt el ilyen gyorsan a tavasz? (Mintha csak most kezdtek volna virágozni a fák és még messze nem készítettem róluk elég képet…) Közben a házfelújításunk bár nem gőzerővel, de beindult. Rengeteget bontottunk, a vízvezetékek teljesen le lettek cserélve, és a tetőfedők is végeztek már a részükkel. Most a kőművesekre várunk. És folyamatosan aggódunk persze valamin. A hétvégéken szerencsére jutott időnk különböző programokra és kirándulásokra is, a hétköznap esték nem lettek volna az igaziak sorozatnézés nélkül, és a kezem ügyében mindig volt egy-két könyv is.
Ebben a posztban összegyűjtöttem, mi tetszett a legjobban az elmúlt három hónapban. Tovább olvasom…
Hóban, fagyban, esőben, de a könyvfesztivál nyitónapján részt kellett vennem! Szerencsére anya mindig szívesen velem tart, jó pár éve hagyomány nálunk. Csütörtökön még egészen más a hangulat, nincs tömeg, a kiállítók még nem fáradtak el, és a levegőben érezni lehet az újdonság varázsát.
Az előadásokat és a dedikálásokat nem nekem találták ki, de a standok között szeretek nézelődni, érdekességeket felfedezni és összemosolyogni a többi korán érkezővel. Aztán amikor már mindent körbejártunk háromszor, a végén még az erkélyről figyeljük a színeket, fényeket, hangokat és megbeszéljük mi mindent láttunk. Ezt a részt szeretem benne talán a legjobban! 🙂
Az idei olvasmányaim közül rátaláltam az első kedvencemre. Tavaly nyáron, a Big Magic-ben figyeltem fel erre a könyvre. Érdekes volt, ahogy Liz végigvezette, hogyan született meg benne A lélek botanikája ötlete, onnantól kezdve, hogy először csak utána akart nézni, honnan származnak a kertjébe ültetett virágok. Túl sokat nem vártam a történettől, csak egy kis ihletet és ráhangolódást a kertészkedéshez. Aztán ennél mennyivel többet kaptam! Tovább olvasom…
Néhány évvel ezelőtt az aberdeen-i egyetemen felvettem egy vikingekről szóló kurzust. Eredetileg keltákról szerettem volna tanulni (tizenévesen a kelta papnők és királynők voltak a példaképeim…), de erre nem volt akkor lehetőség. A vikingekről csak halvány elképzeléseim voltak, az Arthur királyban is inkább a pikteknek és a szarmata lovagoknak szurkoltam, mint nekik, de úgy tűnt mégis ők vannak legközelebb ahhoz a történelmi korhoz, amire kíváncsi voltam. Egy cseppet sem bántam meg a választást, így kellett lennie. Az első előadáson a svéd származású oktatónk sorra megdöntötte a vikingekről kialakult általános és hamis sztereotípiákat és felvázolt egy számomra teljesen újat, ami egyszerűen lenyűgözött. Azóta jó nagy utat tettem meg ezekkel a büszke harcosokkal és felfedezőkkel, akik a mai napig az erőt, a bátorságot és a szabadság iránti vágyat jelképezik az embereknek.
A világ elég sokat változott azóta, hogy II. Erzsébet, a brit birodalom uralkodója trónra lépett fiatal, huszonöt éves (mint most én… tejóég), kétgyermekes anyukaként. Nem született trónörökösnek, uralkodása mégis új korszakot nyitott a brit monarchia történetében. A királynő valóságos jelképe lett a birodalomnak, páratlan tekintéllyel, tapintattal és eleganciával vezette át hazáját és a Nemzetközösséget az elmúlt hatvan év minden háborúján és zűrzavarán. Eleven humorérzékkel és mérhetetlen józansággal végzi kötelességét, bármit rójon is rá a munkája és a családja. És ki tudná elfelejteni, amikor James Bonddal ereszkedett le egy ejtőernyőn a londoni olimpia megnyitó ünnepségére (az akkor nyolcvanhat esztendős királynő Daniel Craig oldalán indult helikopterrel a Buckingham Palotából az arénába).
Példátlan közfigyelem tárgya, de a csillogás és a szóbeszéd ködén át vajon mennyire alkothatunk pontos képet a világ leghíresebb uralkodójáról? Tovább olvasom…